Langyos kora ny�ri este volt. A s�t�t �gbolton ragyogtak a csillagok. A Hold t�ny�rja vak�t� ez�st korongk�nt vil�g�tott.
Egy kihalt r�t k�zep�n, a f�ben fek�dtem, �s a csillagokat n�ztem.
- Milyen titokzatosak! – gondoltam. Olyan, mintha egy fekete abroszra valaki egy maroknyi ez�stport sz�rt volna. Egyesek er�sen vil�g�tottak, m�sok csak halv�nyan pisl�koltak, szinte eg�szen elt�rp�ltek a t�bbiek mellett. Pedig csak a t�vols�g az oka. �gy van ez az emberekkel is, gondoltam. Vannak, akik elvak�tanak, �gy hogy k�zben az igazi �rt�ket nem vessz�k �szre.
Fek�dtem a f�ben, k�zben elkezdett lengedezni a sz�l.
Hi�ba olyan t�voliak �s titokzatosak a csillagok, m�gis kisz�m�that�ak. Megb�zhat� ir�nyt�k�nt vez�relt�k a r�gi korok utaz�it is a tengereken.
N�ha �gy �rzem, hogy az �llat, a k�, a n�v�nyi s szab�lyosabb, a vihar �s a f�ldreng�s is kisz�m�that�bb, mint egy ember.
Hi�ba ismersz valakit t�bb t�z �ve, nem tudod biztosan megmondani, hogyan viselkedik, ha siker vagy csap�s �ri.
N�ha eg�szen furcs�k vagyunk. P�ld�ul elviselj�k a gy�szt, megal�ztat�st, folytonos szerencs�tlens�get. Azt�n egyszer csak lek�ss�k a buszt, vagy elkezd szor�tani a cip�nk �s mi elkezd�nk kiab�lni, d�h�ngeni �s �rj�ngeni.
A sz�l egyre er�sebben f�jt �s viharfelh�k gy�lekeztek a fejem f�l�tt. Eltakart�k a csillagokat, majd hirtelen nagy cseppekben kezdett esni.
Arcomat az es�be tartottam. Mosolyogtam �s arra gondoltam, milyen csod�latos �s rejt�lyes dolog embernek lenni.