Tegnap kikerült az oldal a portálajánlóba, aminek nagyon örülök, mert még sosem voltam kint, egyik lapommal sem. :) Erőt ad a folytatáshoz, mert most ismét zűrösebb időszak következik.

Megőrülök a folyamatos feszültségtől, ami bennem van. Sokszor érzem úgy, hogy most muszáj lenne kirajzolnom, vagy akár kiírnom magamból, de ülök a fehér lap előtt és csak bámulom. Régebben sosem volt ilyen gondom. Fogtam a ceruzást és már rajzoltam is. Most meg egyszerűen nincs ihlet. Tegnap azért mégis elkezdtem egy képet, amit ma fejeztem be. De ez sem eredti, mert egy fényképről rajzoltam. De legalább kifejezi az érzéseimet.

21:45
Megint írok, mert meg szeretném nektek köszönni, hogy eddig több mint 30an voltatok. És igaz, hogy ezzel sehol sem fogok rekordokat döneni, de én nagyon örülök neki. :) Remélem vannak akik majd jönnek még. És köszi a szavazatokat a rajzaimhoz is. :)
Most nem leszek két napig, mert vidékre utazunk halottak napjára és valószínűleg jó sok időt fogok a temetőben fagyoskodni. Ha én meghalok tutira elszóratom magamat valahol, hogy ne kelljen kijárni a temetőbe. Ettől függetlenül is lehet valakire emlékezni. De azért nem utolsó látvány fentről körbenézni mikor már besötétedett, és mindenhol égnek a gyertyák. :) Csak ne nézném végig minden évben...

Jelentkeztem egy versenyre egy rajzommal és a Csillagok és emberek novellámmal. Megláátjuk. :)
Na most nem is nagyon írnék mást, mert rohannom kell. Megyünk kiállításra barátokkal. Erre itt.  Bezony, nagyon kultúrálisak vagyunk. Utána meg remélem felugrunk borozgatni a várhoz. :) Keresem a fíílinget.

,,Lapulok a fűben."

És igenn, most köszönöm szépen jól vagyok. :) Végre kicsit. Bár csak átmeneti gondolom, de kihasználom, hogy nem b*szogat itthon se senki. Csak a szokásos.
Hiányzott egy ideje, hogy önmagamnak érezzem magam. Biztos veletek is van ilyen. Nemrég barátnőmmel jutott eszünkbe az a 2-3 évvel ezelőtti lázadó énünk. A bőrkarkötős, koncertezős, rockeres társaság és az az akkori életérzés. Nagyon is jó az. Hiányzik. Most ha magamra nézek fura a kopogós csizmám. :) És nem biztos, hogy én vagyok ez. Bár változunk, hiszen nem sok, de azért van különbség a 3 évvel ez előtti és mostani énem között. Hiszen kíméletlenül változunk, még ha fáj is.
Szerintem minden időszaknak van egy életérzése, ami kötődhet egy helyhez, illathoz, érzéshez vagy akármihez. Éa amikor ez valahogy újra előjön, az ami akkor olyan bizonytalan volt, most nem tűnik annak. Sokkal inkább a Most tűnik bizonytalannak és meghatározhatatlannak. De amikor az a Most is múlik, akkor ismét megfogalmazódik az az életérzés, ami addig olyan kimondatlan volt arról az időszakról.

,, We're not the same, dear, as we used to be. The seasons have changed and so have we."

Változik a társaság, a környezet. Sajnos egyre jobban oszlik a rózsaszín felhő is, ahogy többet tapasztalok a világból. Sohasem akartam elhinni, hogy az emberek életét a pénz és a szex mennyire befolyásolja és áthatja. Egyszerűen nem voltam hajlandó ezt belátni jó ideig, sőt még mindig folyamatban van a dolog. Így minden szürkébbnek és sokkal materiálisabbnak tűnik. De nem akarom, hogy eltűnjön az a kis rózsaszín felleg ami még maradt, hiszen lehet még 1-2 évem addig.
Már jó ideje van egy téma ami foglalkoztat és ezzel is kapcsolatos. Ez pedig a valóság és a reményekkel teli álomvilág ellentéte. Gondolkodtam, hogy leírom, most pedig ott tartok, hogy lerajzolom. Egy utcán sétáló kislány lenne a központban, és előtte, amerre néz, ott az a világ, amilyennek egy gyerek látja azt, mögötte pedig, a kép 3/4edében a romos utca, a hajéktalanok és a pénz és sikerhajhász emberek rohanó, mindent figyelmen kívül hagyó világa. Még dolgozom a részleteken, de nagyon szeretném végre valahogy megvalósítani amire gondolok.
Addig pedig marad a bírkózás a valósággal...

Most jöttem rá, hogy mennyire is hányzott a szünet, ez a kis semmittevés. Nyár óta nem punnyadtam ennyit. Bár az idő lehetne szebb is. Az utóbbi isőben úgy érzem, hogy luxus, hogy lássam az eget. Mindig csak a szürke felhők.
Még mindig bennem van a valami nemjó érzés, amiről a múltkor írtam. Bár az az írásom visszaolvasva is nagyon kusza. Mindig szeretném kifejezni valahogyan ezt az őszi életérzést, csak sosem sikerül eléggé. Bár mikor olvastam a tavalyi próbálkozásomat, akkor azért újra éreztem.
Olyan...szürke, de mégis van benne valami.

,,Reggel az az érzés, hogy nem pihented ki magad. Így kelsz fel, félálomban szürcsölöd a kávét, bízva abban, hogy lesz ami ébren tart. Észreveszed, hogy mindjárt elkésel, mikor elindulsz meglátod a buszt, majd őrült rohanásba kezdesz.
Zötykölődés a reggeli csúcsforgalomban, miközben hárman állnak a lábadon, de a füledben szól a zene, egy amit szeretsz. Becsusszansz a kapun csengő előtt, majd kezdődik az a 8 óra amin végig különböző unszimpatikus emberek dirigálnak és kérdezgetnek. Eleinte még mindig a reggeli kóma ül rajtad, később ezt felváltja a tompaság és egy újabb ok, amiért nem bírod felfogni miről is van szó. Százszor ránézel az órára, de a mutató csigalassúsággal halad.
Mikor végigszenvedted az összes órát, úgy érzed magad mint akin átment az úthenger. Kilépsz a napfénybe, hogy elbújj a suli mögött a haverokkal és megtépázott idegrendszeredet ápolgasd azzal a bizonyos füstölő dologgal. A hazafelé menő buszt lekésve üldögélsz még kicsit a megállóban magad elé révedve. Hazaérve előveszed a mirelit kaját a hűtőből és a jégdarabokat leszedegetve rágcsálni kezded. Az ebéd végeztével, mikor az összes vér a hasadba megy emészteni, eszedbe jut, hogy még tanulni kéne. Kinyitogatod sorra a könyveket és ilyen szaporasággal be is csukod, hiszen holnap reggel majd úgyis lemásolod valakiről. Ezután mikor összefutsz haverokkal, vagy elhelyezkedsz a tévé, esetleg a számítógép előtt.
A nap folyamán végre úgyérzed, már egészen felébredtél és végre tudsz figyelni. Hirtelen azt veszed észre, hogy lassan éjfél és leragadnak a szemeid. Egy gyors vacsi, majd egy zuhany és még egy óra szöszmötölés után bezuhansz az ágyba. Álmodban a matek tanárod feje hullig az égből és nem tudsz hova bújni előle és csak menekülsz és menekülsz. Mikor egyszer csak felébredsz és reggel az az érzés, hogy nem pihented ki magad. Így kelsz fel, félálomban szürcsölöd a kávét..."

Kicsit átalakítottam az oldalt, ahogy látjátok. A főoldalt kipróbálom így blogosan. Méghozzá pont ezt a pillanatot választottam kezdésnek. Márai Sándor egyik idézetével szeretném magyarázni:

"Boldog ember nem alkot; a boldog ember egyszerűen boldog. "

Én is csak akkor írok a naplómba, vagy akkor rajzolok, ha valami nem oké. Ezért nehéz az oldalt is folyamatosan csinálni, mert amikor pörgök és jól vagyok, akkor nem szoktam írogatni és frissíteni. De most megvan az a bizonyos hangulat.
Annyit elárulhatok magamról, hogy elég erőteljesen hangulatember vagyok. Ezzel jár az is, hogy egy konkrét tulajdonságot sem tudok mondani magamról, mert mindig változik! Mint az időjárás kb.
Most olvasgattam a régebbi blogomat ami még ez előtt az oldal előtt volt. Ott is pont ezt írtam, hogy csak akkor írok, ha valami baj van. És azt is írtam, hogy mért mindig akkor jövök rá a dolgokra, amikor már lekéstem róluk? Az élet lehetőségekből áll, csak tudni kell élni velük. Meglátni őket. A szépet, a jót.
Magamat győzködöm, igaz.

,,Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában."

Ezt szeretném most érezni. Ezt az erőt.

,,Ha nem tudod mi a bánat, honnan tudnád mi az öröm? Kell a csalódás ahhoz, hogy igazán tudd értékelni a boldogságot… És mért kéne mindig boldognak lenni? Ez egy elvárás… Az egész világ őrült. És az őrült világ elvárása, hogy boldog légy. Szinte mindenki egy elfogadott "kép" szerint él. Vannak dolgok amikre csak azt mondjuk: hülyeség.. És vannak dolgok amiket el sem tudunk képzelni… Miért kéne aszerint élni amit mindenki követ? Mert persze nem azt mondom, hogy rúgjunk fel minden szabályt és hajrá. Mert vannak igeis fontos dolgok amiket nem lehet csak úgy felrúgni. De mi van a képzelettel? És a tettekkel? Olyan unalmasan élünk és mindig csak depizünk és a haláltól félünk.. Minek? Élj helyesen és nem kell tőle félned. Vagy ha attól félsz, hogy nem tudod kellően kihasználni az életed? Mire vársz még? Hiszen annyi dolog lehetséges… Csak hinni kell bennük.."