Szerelem? bizalom?

Amikor az utcán sétálok, bekapcsolom a tévét, zenét hallgatok, mindig minden a szerelemről szól. A filmekben a két tökéletes ember mindig egymásra talál a történet végén és többnyire minden megoldódik.
 

Ezután az embernek az az érzése, hogy neki is feltétlen szüksége van valakire, méghozzá most azonnal. Például sétál az utcán, ekkor megbotlik és épp élete szerelmének karjaiba zuhan, akivel első látásra egymásba szeretnek. Valamiért azonban mégsem lehetnek egymáséi, de ők mindent megtesznek. Így végül minden összejön, ők pedig boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Én nem hiszek ebben, csak a folytatásban, amiről persze sosem esik szó. A boldogság sem tart örökké, csupán pillanatnyi érzés. Valami mindig közbe jön. Olyan szürke és hétköznapi dolgok, amiről a hollywoodi filmek nem szólnak. Beleszól a pénz, a betegség, munka vagy egyszerűen csak kihűl az érzés. Monotonná válnak a mindennapok és a kapcsolatból csak megszokás, nyűg lesz.
 

Fiatalon valószínűleg ezt sokan így látjuk, ezek a kilátások pedig nem túlzottan vonzóak. A legtöbben éppen ezért igyekeznek minél jobban kihasználni ezt az időszakot. Ilyenkor még minden út nyitva áll és a kapcsolatok nem egész életre szólnak. Amikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et, megtalálod azt, akit mindig is kerestél, de az érzések gyorsan változnak, és 20 évesen újra kezdenél mindent.

Ebben a rohanó világban élünk, így könnyen figyelmen kívül hagyjuk a másik érzéseit. Könnyebb elfordítani a fejünket, és menni tovább, mint kicsit megállni és elgondolkodni, rendbe tenni a dolgokat. Folyamatosan érnek az élmények és véletlenül sem akarunk elmulasztani egyetlen pillanatot sem. Mindig azt hallani idősebbektől, hogy mennyire romlott ez a kor. Régen más volt, azt mondják, az jobb volt. Én nem tudom milyen lehetett, ebbe születtem, és ebben növök fel, és engem nem zavar.
 

A kapcsolatok alapja a bizalom, anélkül nem működik igazán, legyen az barátság vagy szerelem. A kisgyerek még naivan bízik mindenben és mindenkiben. Aztán ahogy egyre nagyobb lesz, csalódik. Elveszíti a legjobb barátját, újabb és újabb élmények érik. Nehéz bízni és nehéz a bizalomról írni. Márai Sándor írta:

,,S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember.”

Bízni nehéz, de én szeretnék megtanulni. Érdemes?