Olyan üres.
Most kutatok, érezni akarom.
De nem hallom
Nem tudom merre
szürke felhők gomolyognak
De minden ugyanaz.
Az autók zaja, a hűvös beton durva tapintása, a falak kopott színe.

Az utóbbi kétségbeesett időszakomaból a jövőmbe menekültem. Megijesztett, az, hogy nem vesz körbe az a forgatag és pezsgés amire vágyom, így talán elveszítek valamit. Így már élvezni sem tudtam semmit, elvesztettem azt is ami volt.
,,Így a holnap mindig elrabolta a mát, én nem mertem élni, mert élni akartam" Arany János
Mostanra kirajzolódtak a jövőbeli terveim, és van tennivaló bőven. Sokat tanulok, nehéz időszak áll előttem. Átfogalmaztam az elvárásaim és így talán jobb lesz. Kicsit remetének érzem magam, aki elvonul a zajból, hogy magát fejlessze. Ez persze nincs teljesen így, hiszen megyek most is ide-oda, csak a közte lévő időt nem azzal töltöm, hogy méég-méég akarok, hanem hasznosan. Kicsit monotonon hangzik, de valahol ez is izgalmas. Sokkal jobban érzem magam most, hogy beosztom az időmet és nem ülök feleslegesen egy helyben, mint például a gép előtt. Ha jön valami, észre fogom venni. Nem félek ettől, mert megtanultam nyitott lenni. Most a fegyelmet tanulom. Nem kis energia, de jó kihívás.
 

Érezted már azt, hogy gonosz akarsz lenni? Meghódítani aztán bolonddá tenni embereket csupán szórakozásból? Amikor úgy érzed, hogy mindent el tudsz érni akármiylen eszközökkel? Elég ilyesztő érzés. Kicsit mintha beszívtál volna és ez a beteg dallam a füledbe mászott volna... Most semmi sem tud fájni, minden hidegen hagy.. Csak a bosszú kell...

Nem régiben ismerkedtem meg Gross Arnold magyar grafikus képeivel, amik azonnal magukkal ragadtak. Pontosabban egy étteremben, ahol különböző képeslapok és szórólapok voltak kitéve. Egy virágüzlet reklámján találtam egy képet. Toll rajz, pasztell színek, gyermeki álomvilág. Mindig süt a nap, minden virágüzletekkel és játékokkal teli. Képeivel szépet, örömet nyújt, egy mesevilágot, amiben nincs semmi hátborzongató vagy borús. El is vittem magammal, itthon pedig kitettem a falamra. Később mikor anyukámnak mutattam, mondta, hogy kinek a képe is ez. Utána néztem a neten és megtaláltam több munkáját, amiket az oldalon is megtaláltok itt.

Kitettem egy új zenét oldalra, ami a Peace Orchestrától a Shining. Korábban már hallhatta ezt a számot aki látta Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című filmét. Aki pedig nem látta, az nézze meg és csak utána alkosson véleményt a magyar filmekről, ugyanis gyakran hallom, hogy ,,a magyar filmek bénák". Ezt szokták mondani a zenére is. Erre csak azt tudom mondani, hogy nem szabad leragadni annál, amit a tévében az orrunk alá dugnak vagy a rádióban rongyosra játszanak. Kevés keresgélés elég hozzá, hogy ráakadjunk valami különlegesre, valami olyanra ami hozzánk szól. Én ugyanis pont az olyan magyar filmeket szeretem, amikben nem próbálják eljátszani a hollywoody tökéletességet és csillogást. Először a Lora című film volt ilyen, ami megfogott a maga hétköznapiságával, vagyis azzal, hogy jól ismert környezetben játszódik. Graffitis falak, koszos próbatermek, régi belvárosi lakások. Aztán jött a többi. Csak annyit mondok, hogy érdemes.

There's no light today
I'm shining
There's no love today
I'm laughing
Everything I gave, I loved to
Anything from me is yours